(via critmiss)
Ezt a sztorit ismertem, itt az eredeti, nagyon tanulságos. Nekem régi álmom egyébként egy fasza szendvicsest csinálni Budapesten, rendes kis bagettekkel, vállalható belevalókkal, valahol a francia vonalon, kis bocadillo con lomo y queso elhajlással… de valószínűleg ebből se lesz semmi.
Bákker, nem linkeltem be? Jajj. Köszi, hogy jelezted lényegében. :)
A pasim mániája egy időben a reggelizőhely volt.
na, a reggelizőhely az én mániám is. Természetesen non-stop reggelizőhely. Csinálja már meg valaki, mert én úgysem fogom egyhamar!
Elvileg van a Király utcában két néni, akik egy szendvicsezőt visznek egy pici helyen, részreggelizőhelynek talán megfelel.
Egyébként Berlinben láttam egy olyat, ami úgy volt berendezve, mint egy konyha. Az emberek körbeülhették az asztalt, anyu, azaz a felszolgáló pedig a konyhapultnál tüsténkedett. Valami tejtematikája volt a helynek, de nem emlékszem már.
Én is voltam egy tejes körbeülős helyen Berlinben. :) Ott amúgy jó sok ilyenféle van. Valszeg amúgy azt nehéz megoldani, hogy a hely kicsi is legyen 8tehát kellőképpen intim) viszont pörögjön, lehetőség szerint egész nap - mert ha csak reggel 8 és 11 közt van vendég, aki eszik is, akkor nincs aza a hely, ami kitermeli a működési költségeket Budapesten.
Itt Brüsszelben könnyebb, mert az emberek szendvicset ebédelnek. Úgyhogy ezek a helyek 7-15ig vannak nyitva, és ebben van két forgalmas időszak. Így már megéri.
